Alfréd fogja magát és eltűnik, majd felhúzza magát valamin, kiakad, és feltűnik, hogy ezt megossza valakivel. Most sem lesz ez másképp. A jelenség nem újkeletű, én sem most találkozom vele először, és attól, hogy írok róla, javulni sem fog a helyzet, mégis úgy érzem, beszélni kell, és beszélni akarok róla. Jövendőbeli pedagógusként feladatom lesz a helyes morális nevelés, de ez csak az érme egyik oldala, a másik, hogy én is átéltem ezt a jelenséget, szenvedtem miatta, és ha visszamehetnék, nem így tettem volna. Na de miről is beszélek? Arról, hogy mi történik szakítás után. A politikai korrektség jegyében (Na jó Alfréd, ezt még te sem hitted el...) mindkét nemre általánosan fogalmaznék.
A fájdalom:
Hogy mit is érzünk szakítás után? Fájdalmat, csalódást, értéktelenséget. Azt érezzük, hogy a tetteink jelentéktelenek, annak, aki fontos volt nekünk, már nem számítanak, mi magunk nem számítunk. Ha csúnyán sikerül a szakítás, bár személyes példát nem akarok, és nem is fogok hozni, de példának okáért megcsalás, átverés, vagy egyéb nyalánkságok is hozzájárulnak, hatványozottan megsemmisítő érzés. Amit érzel, teljesen jogos, szörnyű érzés, és nem szabad félvállról venni. Egy csomó esetben hallani, hogy "majd kihevered, gyere bulizni". Ez a hozzáállás még a jobbik eset, itt a társaságod segíteni akar azzal, hogy nem hagynak egyedül, törődnek veled, érzed, hogy valakinek fontos vagy. Bár ilyenkor, instabil állapotban, szerintem jobb kibeszélni, mint elnyomni magadban, kiinni, és kibulizni, mert attól bármikor visszaeshetsz az önpusztító depresszióba.
És akkor jön a baj:
A másik, amit gyakran hallhatsz: "gyere el velünk, sok ott a szingli, fogsz magadnak valakit ma estére". Na és itt húzzuk is be a vészféket nagyon gyorsan! Hogy ez miért van? Mert őrültség, amit ez a javaslat takar. Én nem vagyok egy prűd ember, és nem tartom a véleményt, hogy a nemi élet várjon az esküvőig (az kéne még...). De azt gondolom, legyen bennünk tisztelet mások, és magunk irányába is. Fiúk-lányok, bár nem tudom melyik nemnél gyakoribb a fentebbi jelenség, személyes tapasztalatom szerint a lányoknál, de ez nem megoldás. Hogy miért hiszitek hogy ez mégis jó? Mert valaki megsebzett, valaki bántott, semmibe néz, és arra vágytok, hogy az este folyamán egy kb aznap megismert random embernek odadobva mindent, ezt az önbecsülést, ezt az érzést, amit addig a kapcsolat adott, megkapjátok. Ez a célja, csakhogy sosem így működik. Ezzel sem a szexuális validitást, sem az önbecsülést, sem mások megbecsülését nem kapjátok meg! Ezzel egy dolgot lehet elérni, az önbecsülés további hanyatlását. (És ha olyan volt a szakítás, pl elhamarkodott, rosszul átgondolt, félreértésből adódó, akkor a folytatás esélyét is) Mindegyik esetben tudok gratulálni az ehhez folyamodó félnek, mert vagy elrontja azt a kapcsolatot, ami még menthető-jó lett volna, vagy, ha már minden veszett, magát taszítja még mélyebb hanyatlásba. És hiába érzi valaki úgy, miközben sebeit nyalogatva egyéjszakás kalandokra vadászik quick-fix gyanánt (tudom, átéltem), hogy mindenki őt akarja, övé az egész világ, egy idő után csak azt éri el, hogy senki nem akarja őt, senki nem akar olyannal foglalkozni, akit mindenki megkaphat, és aki egy-két (általában hazug) kedves szóért feláldoz mindent, és odadobja magát, csak mert épp fáj a lelke.
Legyen bennetek tisztelet:
Nem az erkölcstankönyvek, vagy a biblia soraival akarom terrorizálni a jónépet. Egyszerű fiatal felnőtt férfiként üzenem nektek, legyen bennetek tisztelet! Értsétek meg saját igényeiteket, tiszteljétek magatokat annyira, hogy a legrosszabb állapotokban sem hagyjátok el magatokat, nem dobjátok el ami értékes bennetek. Ha a kapcsolat alatt szeretted a másikat, és hűséges voltál hozzá, akkor most magadat szeresd, és magadhoz légy hűséges! Ehhez hozzátartozik, hogy ha bánatodban még el is mész valakivel vedelni, akkor sem fekszel össze vele csak azért, mert kedves, és ellenkező nemű, vagy akár azért, mert szerelmes beléd (nem biztos hogy őszintén mondja). Csak ha te is belé, és biztos is vagy az érzéseidben. Mert egy éjszakányi, számodra érzelemmentes szex után csak annyit érsz el, hogy se az ő szemébe, se a tükörbe nem tudsz nézni, arról nem is beszélve, hogy mi történik, ha találkozol azzal, akit tényleg szeretsz. És tiszteld a másikat is, mert ezzel a vadászattal csak átvered, kihasználod, arra használod, hogy a tátongó sebet megpróbáld begyógyítani, miközben az egyre mélyebb lesz, és őt is megbántod közben! Állj meg és gondolkozz könyörgöm, ne fuss el az érzéseid elől, mert utolérnek és felemésztenek, teljesen kifordulsz magadból. A nemiszerved nem egy fegyver, amin a találati pontokat számolod ész nélkül. Nem adja vissza az önbecsülésed, ha valamelyik este rápattansz egy random hímvesszőre, csak azért, hogy úgy érezd, valaki kíván, akar téged. (valaki mindig fog, őszintén, csak meg kell találnod) Többet segítessz magadnak azzal, hogyha átgondolod, hogy egyedül is teljes, egész ember vagy, és nem függ a boldogságod mástól, SENKITŐL.
Fontos leszögzenem, hogy a bejegyzés azokra vonatkozik, akik társas lényként óhajtják folytatni az életüket. Akik csak kötetlen szexre vágynak, és ebben egyetértő partnereket találnak, azoknak azt tudom mondani, hogy have fun! Csak vigyázzatok a nemi nyavajákkal, meg a nemkívánt terhességekkel.
Tudom, elavult gondolatnak, akár már illiberálisnak számít a kérés, hogy ne feküdjetek össze minden jöttmenttel két kedves szóért meg pár italért, kövezzetek meg érte, de magányosan ébredni még mindig jobb, mint megszégyenülve, az alsódat keresve, és nem tudva, hogy este teherbe estél-e, vagy elkaptál-e valamit. Nem divat a tartás, a morál, az erkölcs, ömlik rád a szenny, a filmekben, könyvekbe, újságokban, sorozatokban, mindenki megcsal mindenkit, az visszacsalja, és te erről veszel példát? Hogy valakin végigmegy a fél város, (vagy egy idegen ország teljes lakossága, ha már itt járunk) csak azért, hogy felejtsen? Ezredszer is ismétlem önmagam, legyen benned tisztelet, magad iránt! Ha már nem divat az, amit mondok, akkor a divattal van a baj, és inkább nézzenek le azért, mert van tartásod, mint azért, mert mindenki megkaphat!
Megint nem voltam túl szűkszavú, de ez a téma még ennél is több kibeszélést igényelne.
Csak ésszel, sziasztok!
És akkor jön a baj:
A másik, amit gyakran hallhatsz: "gyere el velünk, sok ott a szingli, fogsz magadnak valakit ma estére". Na és itt húzzuk is be a vészféket nagyon gyorsan! Hogy ez miért van? Mert őrültség, amit ez a javaslat takar. Én nem vagyok egy prűd ember, és nem tartom a véleményt, hogy a nemi élet várjon az esküvőig (az kéne még...). De azt gondolom, legyen bennünk tisztelet mások, és magunk irányába is. Fiúk-lányok, bár nem tudom melyik nemnél gyakoribb a fentebbi jelenség, személyes tapasztalatom szerint a lányoknál, de ez nem megoldás. Hogy miért hiszitek hogy ez mégis jó? Mert valaki megsebzett, valaki bántott, semmibe néz, és arra vágytok, hogy az este folyamán egy kb aznap megismert random embernek odadobva mindent, ezt az önbecsülést, ezt az érzést, amit addig a kapcsolat adott, megkapjátok. Ez a célja, csakhogy sosem így működik. Ezzel sem a szexuális validitást, sem az önbecsülést, sem mások megbecsülését nem kapjátok meg! Ezzel egy dolgot lehet elérni, az önbecsülés további hanyatlását. (És ha olyan volt a szakítás, pl elhamarkodott, rosszul átgondolt, félreértésből adódó, akkor a folytatás esélyét is) Mindegyik esetben tudok gratulálni az ehhez folyamodó félnek, mert vagy elrontja azt a kapcsolatot, ami még menthető-jó lett volna, vagy, ha már minden veszett, magát taszítja még mélyebb hanyatlásba. És hiába érzi valaki úgy, miközben sebeit nyalogatva egyéjszakás kalandokra vadászik quick-fix gyanánt (tudom, átéltem), hogy mindenki őt akarja, övé az egész világ, egy idő után csak azt éri el, hogy senki nem akarja őt, senki nem akar olyannal foglalkozni, akit mindenki megkaphat, és aki egy-két (általában hazug) kedves szóért feláldoz mindent, és odadobja magát, csak mert épp fáj a lelke.
Legyen bennetek tisztelet:
Nem az erkölcstankönyvek, vagy a biblia soraival akarom terrorizálni a jónépet. Egyszerű fiatal felnőtt férfiként üzenem nektek, legyen bennetek tisztelet! Értsétek meg saját igényeiteket, tiszteljétek magatokat annyira, hogy a legrosszabb állapotokban sem hagyjátok el magatokat, nem dobjátok el ami értékes bennetek. Ha a kapcsolat alatt szeretted a másikat, és hűséges voltál hozzá, akkor most magadat szeresd, és magadhoz légy hűséges! Ehhez hozzátartozik, hogy ha bánatodban még el is mész valakivel vedelni, akkor sem fekszel össze vele csak azért, mert kedves, és ellenkező nemű, vagy akár azért, mert szerelmes beléd (nem biztos hogy őszintén mondja). Csak ha te is belé, és biztos is vagy az érzéseidben. Mert egy éjszakányi, számodra érzelemmentes szex után csak annyit érsz el, hogy se az ő szemébe, se a tükörbe nem tudsz nézni, arról nem is beszélve, hogy mi történik, ha találkozol azzal, akit tényleg szeretsz. És tiszteld a másikat is, mert ezzel a vadászattal csak átvered, kihasználod, arra használod, hogy a tátongó sebet megpróbáld begyógyítani, miközben az egyre mélyebb lesz, és őt is megbántod közben! Állj meg és gondolkozz könyörgöm, ne fuss el az érzéseid elől, mert utolérnek és felemésztenek, teljesen kifordulsz magadból. A nemiszerved nem egy fegyver, amin a találati pontokat számolod ész nélkül. Nem adja vissza az önbecsülésed, ha valamelyik este rápattansz egy random hímvesszőre, csak azért, hogy úgy érezd, valaki kíván, akar téged. (valaki mindig fog, őszintén, csak meg kell találnod) Többet segítessz magadnak azzal, hogyha átgondolod, hogy egyedül is teljes, egész ember vagy, és nem függ a boldogságod mástól, SENKITŐL.
Fontos leszögzenem, hogy a bejegyzés azokra vonatkozik, akik társas lényként óhajtják folytatni az életüket. Akik csak kötetlen szexre vágynak, és ebben egyetértő partnereket találnak, azoknak azt tudom mondani, hogy have fun! Csak vigyázzatok a nemi nyavajákkal, meg a nemkívánt terhességekkel.
Tudom, elavult gondolatnak, akár már illiberálisnak számít a kérés, hogy ne feküdjetek össze minden jöttmenttel két kedves szóért meg pár italért, kövezzetek meg érte, de magányosan ébredni még mindig jobb, mint megszégyenülve, az alsódat keresve, és nem tudva, hogy este teherbe estél-e, vagy elkaptál-e valamit. Nem divat a tartás, a morál, az erkölcs, ömlik rád a szenny, a filmekben, könyvekbe, újságokban, sorozatokban, mindenki megcsal mindenkit, az visszacsalja, és te erről veszel példát? Hogy valakin végigmegy a fél város, (vagy egy idegen ország teljes lakossága, ha már itt járunk) csak azért, hogy felejtsen? Ezredszer is ismétlem önmagam, legyen benned tisztelet, magad iránt! Ha már nem divat az, amit mondok, akkor a divattal van a baj, és inkább nézzenek le azért, mert van tartásod, mint azért, mert mindenki megkaphat!
Megint nem voltam túl szűkszavú, de ez a téma még ennél is több kibeszélést igényelne.
Csak ésszel, sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése