Egy Pedagógustanonc Gondolatai

Rendkívül mozgalmas és érdekes időszakhoz érkeztünk így az év  végére. Egyrészt megtörtént a rég várt csoda, elérkezett az év legjobban várt filmélménye, és valamennyi rajongó, köztük én is, újra visszatértünk a mozivászon előtt abba a messzi messzi galaxisba. Hihetetlen élmény volt a Star Wars folytatása, de ezt csak meg akartam említeni, sem spoilert, sem kritikát nem kívánok megfogalmazni, az nem az én szakterületem. Másrészt elérkeztek az ünnepek, Karácsony és Szilveszter, de ebből mi egyetemisták, főleg a mazochistább fajta, nem sokat fogunk érezni, ugyanis az Ébredő erő premierjének napjával megkezdődött a rettegett vizsgaidőszak is, mely az év legleterheltebb időszaka. Ezen időszak átvészeléséhez azt kívánom nektek, egyetemista bajtársaim, hogy gondoljatok a célra, gondoljatok arra, miért dolgoztok, miért éjszakáztok, és miért lettetek kávéfüggők ebben a hónapban. És akinek jut rá ideje, azoknak Kellemes Karácsonyt és Boldog Újévet kívánok, ja és menjetek moziba.

Első bejegyzésként egy a napokban nagy port kavart közéleti jelenetre reagálva szeretném jómagam is kifejteni a véleményemet. A minap történt, hogy Kövér László beszédének egy részlete, tornádóként söpört végig az interneten és a médiában, nők, különösen feminista nők garmadáiban felháborodást keltve. A kérdéses részlet így hangzik:   "Azt szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás csúcsának azt tartanák, ha unokákat szülnének nekünk”   Szeretném hangsúlyozni, hogy nem akarom megvédeni ezt az embert, és fogalmam sincs hogy ő hogyan értelmezné saját szavait. A célom csupán az, hogy ezt a mondatot áthelyezzem egy politika mentes, biológiai perspektívába. De előbb kitérnék egy mindkét tanult szakomba belevágó kukacoskodásra, melyet rengetegen hoztak fel eme beszéd bírálatára. Ez pedig az lenne, hogy a gender (nem) szó a beszédben nem az angol kiejtés szerint, hanem írás szerinti kiejtésben hangzott el. Erről csupán annyit szeretnék mondani, hogy míg angol órán kifejezetten "dz...